A Second Life, a World of Warcraft, a Facebook és a MySpace egymástól teljesen független oldalak. Ahhoz, hogy mind a négyen regisztrált tagok lehessünk, külön-külön mindegyiken azonosítanunk kell magunkat és fenn kell tartanunk a profilunkat. Hamarosan lehetővé válik azonban, hogy egyetlen profilunk és identitásunk legyen, amelynek segítségével számos virtuális világot és kapcsolati hálózatot bekalandozhatunk. Hasonló fejlődés történt az elektronikus levelezés terén is. A legkorábbi e-mailprogramok csak azokkal tették lehetővé a levelezést, akik ugyanazt a programot használták. Ez a korlátozás azonban hamarosan megszűnt, mivel az emberek hozzá akartak férni valamennyi e- mailhálózathoz, és az interoperabilitás vált a normává. Ma ellátogathatunk olyan oldalakra is, amelyeket eredetileg kizárólag valamely kapcsolati hálózat működtetésére terveztek. Ezek a virtuális „kertek” minden bizonnyal a jövőben sem nagyon lesznek falakkal körülkerítve, és növekedni fognak a lehetőségek a többféle kapcsolati hálózatban részt vevő emberek egymással való kommunikációjára, barátaink átvitelére az egyik oldalról a másikra, és az általunk szolgáltatott tartalom hozzáférhetővé tételére máshonnan érkező érdeklődők számára is. Ám mindezek mellett a régóta használt adatok más forrásai is alapul szolgálhatnak az online kapcsolathálózati tevékenységhez.
Az emberek e-mail-címlistái máris sok értékes kapcsolathálózati információt tartalmaznak, méghozzá épp olyan dinamikus módon és sok szempontból még hatékonyabban, mint a kifejezetten közösségi oldalak. A címfüzetek és a naptárak szintén értékes információt nyújtanak: a bejövő és kimenő postánk nyilvántartása pontosan jelzi, hogy kivel, mikor és milyen gyakorisággal állunk kapcsolatban. Ezek az adatok felhasználhatók hálózatok kialakítására és partnereink sorba rendezésére a velük létesített kapcsolatok gyakorisága vagy frissessége szerint. Az e-mailüzenetek révén módunkban áll az egyes kötelékek irányának a követésére is: lehet, hogy sok levelet kapunk Tomtól és Harrytól, de csak Tomnak szoktunk válaszolni. Ily módon az e-mailrendszerek is képezhetik a kapcsolati hálózatépítés infrastruktúráját, noha nem kifejezetten erre a célra jöttek létre.
Az online kapcsolati hálókban való részvétel során jelenleg konkrét információkat kell adnunk a másokhoz fűződő kapcsolatainkról és napi tevékenységeinkről, de az ilyen hálózatok hamarosan ebből a szempontból is önműködővé fognak válni. Új rendszerek fejlődnek ki, amelyek automatikusan generálják a közreműködésünk nélkül online összegyűjtött adatok tömegeit, és lehetővé teszik a barátaink életének automatikus nyomon követését. Az iLike egyik szolgáltatásának segítségével például megmutathatjuk a barátainknak, hogy éppen milyen zenét hallgatunk a számítógépünkön vagy az iPhone készülékünkön. A Google oldalain automatikusan nyilvánossá tehetjük a naptárunkat
is, sőt, a mobiltelefonunk segítségével a Twinkle és más hasonló alkalmazások révén folyamatosan közölhetjük a GPS útján megállapított pozíciónkat is. Ezek az alkalmazások az automatikusan gyűjtött adatokat felhasználó algoritmusok útján hamarosan még részletesebb információkhoz fognak hozzáférést nyújtani a barátainkra vonatkozóan, amelyekből következtethetünk életük eseményeire. Ha egy barátunk sok e-mailüzenetet küld egy új címzettnek, ez arra utalhat, hogy új barátot szerzett. Egy új weboldalon tett sűrű látogatásai azt jelezhetik, hogy valami új hobbija van. Egyes nagyvállalatok már ma is igyekeznek kiaknázni az efféle új technológiákban rejlő lehetőségeket, például a célzott reklámban és az arra vonatkozó számításaikban, hogy egy bizonyos személy várhatóan mely termékekre és szolgáltatásokra fog igényt tartani. Ha valakiről tudom, hogy a barátai mit csinálnak, akkor ebből jó eséllyel következtethetek arra, hogy ő is a közeljövőben mit fog tenni. A mobiltelefonok, az internet és a közösségi oldalak jelenlegi felívelő hulláma már-már túlzott mértékben is felfokozta az egymással való kapcsolattartásra nyíló lehetőségeinket, és ennek következtében máris elmondhatjuk, hogy megérkeztünk a hiperkapcsolatok világába. Az új technológiai eszközök érzékeltetni tudják velünk, hogy mennyire vagyunk összekapcsoltak vagy elszigeteltek a valóságban. Lehetséges vajon, hogy a technológia segítségével túlszárnyalhatjuk a nyelvhasználat útján történő érintkezés hatékonyságát is, épp úgy, ahogy a nyelv annak idején előrelépést jelentett a kurkászáshoz képest? Milyen módokon változtathatja meg a technológia a társadalmi hálózatokat?
Az internet olyan új társulási formák kialakulását teszi lehetővé, amelyek négy szempontból is radikálisan különböznek a kapcsolathálózati kapcsolatok meglévő típusaitól:
1. Méretüket tekintve hálózataink rohamosan növekednek, és ezzel párhuzamosan gyarapodik azoknak az embereknek a száma, akikkel kapcsolatba léphetünk.
(Részlet Nicholas A. Christakis - James H. Fowler: Kapcsolatok hálójában c. könyvéből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése