A közösségi oldalak sok felhasználója sorolja fel emberek százait, sőt ezreit is a barátaiként, közelebbről megnézve kiderül, hogy a Facebook átlagos felhasználóinak körülbelül száztíz barátjuk van. Világosan láthatóvá válik az is, hogy ezeknek csak egy része számít közeli barátnak. Annak megállapításához, hogy a „barátai” köréből ki áll közel valakihez és ki nem, megnéztük, hogy a Facebook hálózatán ki kinek a képét teszi fel a saját oldalára, majd ennek alapján kidolgoztuk a „látható barátok” módszerét a további vizsgálatokhoz. Abból az elgondolásból indultunk ki, hogy két olyan ember, aki felteszi a hálózatra és azonosító felirattal is ellátja egymás képét, nagyvalószínűséggel sokkal közelebb áll egymáshoz, mint azok, akik ezt nem teszik. Az egyik amerikai egyetem hallgatóinak körében (magát az egyetemet nem nevezhetjük meg) tanulmányoztuk az összes diák profilját a Facebook hálózatán, és amikor összeszámoltuk a barátaikról feltett képeket, úgy találtuk, hogy átlagosan 6,6 „látható barátjuk” volt. Ezek a megfigyelések rávilágítanak, hogy az online kapcsolati hálók – meglepő módon – erősen emlékeztetnek az offline hálózatokra. Az online barátok összesített számának átlaga nem esik messze a 150-től, vagyis a Dunbar-számtól, amellyel a hetedik fejezetben foglalkoztunk, az igazán jó barátok száma pedig nem esik messze a kapcsolati hálók magját alkotó négyfős csoportok méretétől (mint az első fejezetben láttuk).
Úgy tűnik tehát, hogy az online hálózati kapcsolatok nemigen gyarapítják azoknak az embereknek a számát, akiket igazán közel érzünk magunkhoz, és nem szükségképpen szolgálják a saját szűkebb csoportjainkon belül meglévő kapcsolataink elmélyítését sem. Barátságainkat még mindig a legősibb hajlamaink és képességeink szabályozzák.
A közösségi oldalak azonban valóban nyújtanak új lehetőségeket is. A Facebookon megjelölt „barátok” csoportjai igen sokban különböznek a kőkorszaki falvakat benépesítő emberek csoportjaitól, nem is annyira abban, hogy kikből állnak, hanem inkább abban a tekintetben, hogy körükben mi számít az összetartozást szolgáló vagy normális közösségi interakciónak. A közösségi oldalak kiterjeszthetik és újradefiniálhatják, hogy mit tekintünk a barátság kritériumának, miközben egyszer- smind elősegítik a kötelékek fenntartását ezen a tágabb embercsoporton belül. A közösségi oldalak persze felhasználhatók a valóságos életben meglévő barátaink és rokonaink elérésére is, a legtöbb embernek azonban vannak online kapcsolatai olyan személyekkel is, akiknek például a telefonszámát esetleg nem is ismerik, akiket nem tudnának felismerni az utcán, és akiknek a társaságában – ha őszinték akarnak lenni magukhoz – valószínűleg nem éreznék jól magukat, ha például egy presszóban csevegniük kellene velük. Az online kapcsolati hálókban kialakuló barátságok más vonásaikban is különböznek az offline kapcsolatoktól: az ilyen barátságok egyre szaporodnak (az emberek szeretnek új kapcsolatokat létesíteni online, és később nem szakítják meg ezeket akkor sem, ha érdektelenné válnak), és az interakciók jellegét erősen befolyásolja maga a közvetítő közeg, amelyre a tartósan fenntartott párbeszéd helyett rövidebb aktivitási hullámok jellemzők. Az online hálózatokban továbbá nem csupán a közvetlen kapcsolatainkat ápoljuk mindezekkel az emberekkel, hanem az ő egymás közötti kapcsolataikat is sokkal nagyobb mértékben nyomon követjük, mint az offline világban. Diákok online hálózataiban egy átlagos hírlevélben tucatnyi név mellett találkozhatunk piros szívecskével, melyek baráti kapcsolatuk megszakadása miatt vigasztalásra szoruló lelkeket jelölnek. Hirtelen sokkal jobban érdeklődünk olyan emberek mindennapi élete iránt is, akiket már elfelejtettünk vagy akikkel a személyes érintkezésre épülő társadalmi hálózatunkban már elvesztettük a kapcsolatot. Az online kötelékek fontossága grafikusan is ábrázolható. A 8. színes tábla a valóságos és az online hálózatokban fenntartott kapcsolatok intenzitása közötti különbségeket illusztrálja, a Facebook-profilok általunk végzett vizsgálatában részt vett száznegyven egyetemista esetében.
Először a „látható barátok” módszerével azonosított szoros barátságok hálózatát mutatjuk be, majd ehhez hozzáadjuk az azonos klubtagság (a táblán lásd jobbra fent) és a szobatársi viszony (balra lent) alapján létesült kötelékeket, s végül hozzáillesztjük a hálózathoz (a jobb alsó sarokban) a Facebook oldalán kötött barátságokat is. Ami először ritka szövésű pókhálónak tűnt, összekuszálódott gombolyaggá vált! És ez még csak a hálózat egy része. Ha a vizsgálódást mind az ezerhétszáz diákra kiterjesztjük ennek az egyetemnek az adott évfolyamán, a Facebookon feltüntetett kölcsönös kapcsolatok áthatolhatatlanul sűrűvé válnak.
(Részlet Nicholas A. Christakis - James H. Fowler: Kapcsolatok hálójában c. könyvéből)
8. színes tábla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése